Kornélia
Ohm, most azon akadjak ki, hogy idegenek vannak a házunkban akik engem bámulnak vagy azon, hogy Tom idióta mosollyal bámul?
-.ohm.. Heló..- ennél már nem lehetek gázabb. De most komolyan, itt van négy csaj akik szintén meg vannak illetődve ( legalábbis nekem úgy tűnik).
- Lia... Drágám...bemutatom neked Perry-t, Leigh-Anne-t, Jade-et és Jesy-t. Ők a bandám akikkel Londonba költözünk. - Oké, szóval ők az újoncok akikkel költözünk.. AKIKKEL? VELÜK?
- Hogy hogy velük?- kerekedett el a szemem.
-Ohh hát nem mondtam? - most már kínosan sokat mosolygott. - A lányok elég felkapottak mostanában, minden eddigi lakóhelyük megtalálták őket a rajongók, úgyhogy a !MODEST úgy döntött így lesz a leg biztonságosabb, hiszen minket még soha nem találtak meg.
- De nyugi, nem fogunk sok vizet kavarni! Az idő nagy részében próbálni fogunk. - Mondta egy hosszú barna hajú lány aki.. Valami eszméletlen szép volt. Meg akartam szólalni de nem tudtam, elkaptam róla a tekintetem és Tom-ra vezettem.
-Ohm oké, nem indulunk a reptérre? - Kérdeztem, nem tudom mért de zavarban voltam.
- De, a taxi mindjárt itt van, addig nézd meg, hogy biztos mindent elpakoltál-e.
Bólintottam és felfutottam a szobába. Mikor az én szobám megvolt felmentem a padlásra ami az én kis stúdió szobám.
Itt szoktam alkotni. Mindenfélét rajzolni meg írni. A hely te volt kanapékkal, ne nem annyira sokkal de legalább hárommal, és mindenféle eldobált papírral, de most már csak a kis Lucifer nevű macskám fekszik itt akit az ölembe kaptam és lementem vele. Csak őt nem tudtam megfogni. A kiskutyám és a cicám már a kisállat hordozóban várták hogy fel legyenek pakolva egy repülőre és Londonban kössenek ki, mivel magánrepülőnk van ( bár sajnos ez is időre indul és ha nem érünk oda akkor kell egy másik időpontot keresnünk), szóval fel vihetek egy állatot a repülőre, de csak egyet. Az az egy pedig egyértelműen Lucifer lesz mert őt lehetetlen bele tuszkolni egy állathordozóba. Talán bele sem férne.
Lementem a földszintre újra és a kanapén ülő keresztapám mellé ültem ( akit egyébként elég gyakran apának hívok, de van amikor meg Tom-nak szóval elég zavaros) aki a lányoknak magyarázott. Én nem figyeltem, a telefonom nyomkodtam, éppen a londoni barátaim írogattak, mivel Tom küldött nekik egy kulcsot az ottani házunkhoz ( nem mintha nem kaptak volna régen is egy pótkulcsot mikor ott éltünk) és most éppen szétszedik a szobám. Remek. Szóval velük beszéltem mikor valaki kivette a kezemből az eszközt. Nem apa volt, hanem az a lány... Jessy! Igen, így hívják. Elég döbbenten nézhettem rá mikor apa megkocogtatta a vállam.
- Az egyik szoba még nincs kész a házban, mivel volt néhány gond pár ottani vízvezetékkel, de pár hét és minden jó lesz, de addig az egyik lány veled fog lakni. Mivel tudom, hogy neked csönd kell megkértem Jessy-t, hogy költözzön be ő hozzád arra az időre.. - Úristen. Nemár. Én nem tudok vele beszélgetni meg... Ilyenek. Hát már attól lefagyok ha rá kell néznem!
- Persze, oké! -Én próbáltam mosolyogni. Talán sikerült is de amúgy már ástam a sírok. Anyám mennyiszer be fogok égni előtte. Felé fordultam és vissza akartam kérni a telefonom, de már ott sem volt. Talán kiment a konyhába, mindegy is. A készüléket otthagyta a helyén.
- Na szedd össze az állataidat és gyere.
- Már össze vannak, de az egyik jön velem a repülőre!- mondtam majd kiszaladtam a kertbe a kis kopasz macskám éppen magát fürdette, de nem volt most időm megvárni felkaptam, majd a nappaliban a kézi táskám is. A többi cuccot már apa emberei kivették. Ők azok akiket még sosem láttam. De komolyan, mint a szellemek. Na, mindegy is. Beültem a taxiba, az anyós ülésre, mivel mindig ott ülök vagy a sofőr mögött de azon a helyen már az egyik szöszi lány foglalt helyet. Köszöntem a sofőrnek, de mivel még perceket kellett várni arra hogy mindenki meg legyen eléggé unatkoztam utána. Előkaptam a telefonom és twitterezni kezdtem. Majd eszembe jutott az is, hogy ma szerda van, ami azt jelenti, hogy a londoni modellügynökséghez (az egyik ahol dolgozom) ma kell mennem egy ruhapróbára. Kiírtam hát egy rövid üzenetben, hogy hamarosan újra elfoglalom a várost, nem vártam meg a reakciókat, kiléptem és elraktam a készüléket.
10 perc elteltével mindenki beszenvedte magát a kocsiba és indulhattunk a reptérre. Már alig várom, hogy Londonban legyünk! Stella és Robert megígérték, hogy kijönnek a reptérre. Nagyon régen láttam őket, nyilván beszéltünk telefonon, rengeteget. Minden nap beszéltem valamelyikükkel de az nem ugyanaz. Kamerán keresztül látni valakit az nem olyan mint élőben.
