Cordelia Midway
Mint minden napom a mai is úgy kezdődött, ahogy szokott. Az ébresztőóra hajnali fél ötkor csörgött, ami azt jelentette, hogy van 10 percem felöltözni. Ilyen az, ha az ember kereszt apja mindenhova rángat magával. Igen, ő csak a kereszt apukám. A szüleimmel nem jövök ki valami jól, ez abból is adódhat, hogy utálnak. Mármint egy normális szülő beszél a gyerekével és nem nézi levegőnek, és lehetne azt mondani, hogy ez csak azért van mert mondjuk nem akart gyereket de van egy iker testvérem és két kistesóm. Azt hiszem akart. De mindegy is, nyolc éves korom óta itt lakok az egyedül álló, gyermektelen keresztszülőmmel, jelenleg Amerikában. De ez mindig változik. Most éppen Angliába költözünk. Tom (vagyis kereszt apu) menedzser. Most éppen egy lánybanda miatt költözünk akik most voltak az xFaktorban. Egyébként magántanuló vagyok, pont az ilyen költözések miatt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek barátaim. Bár jóval kevesebb van mint egy normális embernek, de pont ezért örülök, hogy Londonba költözünk. Ott van az összes olyan barátom akivel tartom a kapcsolatot ( egyszer már éltünk ott).
Mikor kész lettem mindennel a fürdőben kimentem a szobámba felöltözni.
Nem igazán szoktam túlzásba vinni az öltözködést. Tom miatt mindig kapok designer ruhákat de én mint mindig, most is maradtam a szaggatott farmer - idióta szöveges póló mellett. A felsőmön most az állt, hogy: My Brain Is 80% Song Lyrics. ( az Agyam 80%-a dalszöveg)
Imádom ezt a pólót.
A bőröndjeinket már tegnap levittük a nappaliba így most csak a "kis" kézi táskámba pakoltam a maradék cuccot ami kellhet. Baromi nehéz volt. De komolyan. 1L víz, három fülhallgató, egy csomag zsepi ( természetesen The Avangers mintás) egy egész tolltartó, kettő könyv amit jelenleg olvasok ( a Pokoli Szerkezetek első része és A Végzet Ereklyéi 6. azaz utolsó része, mindenhova cipelem őket), egy füzet, parfümök hada, rengeteg hajcsatt és minden felesleges dolog és mindenféle fecni.
Megálltam a szobám közepén. Szerettem ezt a helyet. Fekete falak, hatalmas ablak ami előtt hatalmas íróasztal. Az egyik falon szekrények voltak és a fürdőszoba ajtó. A szoba ajtó mellett a hatalmas ágyam ami tele volt mindenféle párnával és pléddel amik most be vannak dobozolva és a Mickey egeres paplan és nagypárna sincs már a helyén. Üres az egész. Egyedül a képeim vannak fent, mert azokat annyira nehezen raktam fel, hogy nem volt szívem leszedni. Majd újra kinyomtatom őket. Sóhajtva lementem. Már a lépcső alján voltam mikor meghallottam, hogy Tom beszél valakivel. Biztos telefonál. A Táskámban kutatva ( nem találom a kedvenc parfümöm amit belesöpörtem) mentem át a konyhába, fel sem néztem. Majd miután megtaláltam amit kerestem, rájöttem, hogy már befújtam magam, így kicsit ingerülten ejtettem vissza a táskába. Ittam egy pohár vizet és indultam vissza a nappaliba. Ott pedig nem várt emberek, ismeretlen nem várt emberekbe botlottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése